Kurta Varázslatok
– Válogatás rövid versekből
Egy verset sokféleképpen lehet csoportosítani, egy biztos: költeménnyé nem a hossza emeli, hanem a benne lappangó tartalom. Most következzen kilenc szerző rövid, ám annál ütősebb, szimbólum- és érzelemgazdag költeménye.
http://www.wallpaperhi.com/ |
Nagy Ilona
Üvegcsend…
Szürkére váltott a kék az égen,
hangtalan vitte a felleget,
csak néha bukott át fényfehéren
egy-egy sugár, de megrekedt,
hangtalan vitte a felleget,
csak néha bukott át fényfehéren
egy-egy sugár, de megrekedt,
s most színezem, mintha tinta lennék,
csipkéket festek a cseppeken.
s az esőfüggönynek üvegcsendjét,
lelkem csengőjén csengetem.
csipkéket festek a cseppeken.
s az esőfüggönynek üvegcsendjét,
lelkem csengőjén csengetem.
Cs. Nagy László
Csak egyszer
Egyszer mutat meg így az Isten,
képed most is szemembe lobban,
vad szívem köré font erekben,
és a szótlanszorult torokban,
képed most is szemembe lobban,
vad szívem köré font erekben,
és a szótlanszorult torokban,
gátakat feszítve küzd a vér,
még látlak megrepedt tükörben,
lenge, harmatkönnyű tánc kísér,
az árnyék is elhal mögöttem,
még látlak megrepedt tükörben,
lenge, harmatkönnyű tánc kísér,
az árnyék is elhal mögöttem,
kifénylesz csillagok zajából,
hasad a körémfont éjszaka,
hajamba illatot varázsol,
szép szemedben találok haza.
hasad a körémfont éjszaka,
hajamba illatot varázsol,
szép szemedben találok haza.
Márkus László
Görögtűz
Rubinná nemesült lelked izzó ragyogása
bevilágítja lelkem és stimulálja elmém,
agyamból száműzi lappangó lidérceimet,
neutronjaim lustán oszcilláló rezgéseit
őrült száguldásra kényszerítve gerjeszt
héraklészi vágyat nyughatatlan szívemben,
amikor őrjítő szellemtáncunk mennybe emel
s tudatomat hömpölygő görögtűz borítja el.
bevilágítja lelkem és stimulálja elmém,
agyamból száműzi lappangó lidérceimet,
neutronjaim lustán oszcilláló rezgéseit
őrült száguldásra kényszerítve gerjeszt
héraklészi vágyat nyughatatlan szívemben,
amikor őrjítő szellemtáncunk mennybe emel
s tudatomat hömpölygő görögtűz borítja el.
Imre Flóra
Három allegorikus alak
Karját kitárva hív az első.
Neveden szólít. Hangja mély,
mint vízesés, messzirezengő,
és súlyos, mint a görgeteg kő,
és mint a kő, olyan kemény.
Neveden szólít. Hangja mély,
mint vízesés, messzirezengő,
és súlyos, mint a görgeteg kő,
és mint a kő, olyan kemény.
A másik mozdulatlan áll.
Két tenyerét összeszorítva
valamit őriz. Vállaikra
szirom, fény, levél, hó szitál.
Két tenyerét összeszorítva
valamit őriz. Vállaikra
szirom, fény, levél, hó szitál.
A harmadiknak szárnya van.
Nyomában örvény. Tehetetlen,
pörögve hullsz a végtelenben.
Nyomában örvény. Tehetetlen,
pörögve hullsz a végtelenben.
Aurana Waters
Szeretet
Látod, elcsitult az örök lángolás, megenyhült,
nem perzsel már, nem okoz fájdalmat, csak melegít.
Nem alszik el, mert szemed barna lángja élteti.
Lám, csöndesen beépült a vak fehérjék közé,
a beeső fényt tükrözi, szétszórja, megtöri,
és képet is alkot, néha nagyít, vagy kicsinyít,
de ez a kép, amit így látok, mindig valódi.
Az aminósavak hosszú láncai látnak már.
Sylvester Anita
Bolond Angyal
Szerelmünkben van az örökkévalóság,
a test múlandó, a lélek halhatatlan,
mert hűség és szeretet a földi jóság,
karjaidban vagyok én már bolond angyal.
Verena White
Genezis
teremtés előtti időkben
mossák végtelen vizek
az idő vajúdó partjait
mossák végtelen vizek
az idő vajúdó partjait
és kérdé az Úr magában
elválasszam a Sötétséget a Fénytől?
kiemeljem a Vízből a Követ?
legyen Mélység és Magasság?
legyenek Lények kik élnek?
kiemeljem a Vízből a Követ?
legyen Mélység és Magasság?
legyenek Lények kik élnek?
s mondá az Úr magában
Legyen.
Teremtek.
Teremtek.
Tarjáni Imre
Megsimogatott
ahogy állok a szélben
vak bizalommal
egy csodaszép hernyó araszolgat
érzi a bőröm
fontos-e ez az érzet?
fontos e másnak?
a nyárfa bizonnyal érti a kérdést
rezzen; küldi a választ -
Vasas Marianna
A Törhetetlen
Hűvös holdkehely karolja körbe
kerengő fellegfagylaltokat.
Álmaimtól dől gőzölgő tőrbe
a felsőbbnek vélt, dohos tudat.
Porcelán jégkockában felreszket
egy pőre gyöngy. Mégsem olvasztja sugarával...
Elférnek egymásban, nem csepegnek,
ha lényegük a létből valamit is áthall.
Mígnem az ég felé törékeny, de földre fagyott
elengedi magába zárt foglyát.
Lepereg élete a tavasz arcán... de halott
sosem lesz, igazgyöngyként él tovább.
https://pixabay.com |
0 megjegyzés