Pillanatok méla röpte
- válogatás vágyakozó versekből
A költészet az elrévedés nélkül nem is létezhetne; ezek a pillanatok azok, melyek a legnagyobb érzelmi töltettel rendelkező műveket szülik. Ma öt alkotó énekel vágyakról, pillanatokról, szálló, mégis megmaradó érzésekről.
Hajnal Éva: Nesztelenül
Nesztelen lépdelnék a szóviharban,
titkokba rejtenék minden mondatot,
meghallgatnám a csendet mind a dalban,
lelkedben szövögetnék halk szólamot.
titkokba rejtenék minden mondatot,
meghallgatnám a csendet mind a dalban,
lelkedben szövögetnék halk szólamot.
Ha elfogyna csended, szüntelen adnék,
az összes harsányságtól rejtenélek,
szívedben bársony üzenetet hagynék
gyengéden elbujtatnám halk zenémet.
az összes harsányságtól rejtenélek,
szívedben bársony üzenetet hagynék
gyengéden elbujtatnám halk zenémet.
Hogyha múltad árnya nem zavarna már,
s lágyan szétfolynának benned csendjeim,
puhán lépegetnél lelkem dallamán,
s lágyan szétfolynának benned csendjeim,
puhán lépegetnél lelkem dallamán,
lépteid lankáin merengéseim.
Csöndmadár szálldogál minden hang fölött,
bensődbe a nyugvás visszaköltözött.
Csöndmadár szálldogál minden hang fölött,
bensődbe a nyugvás visszaköltözött.
Etela Dvorák: Pokoli játék
Amikor éreztem szelíd vadságod
reám hulló jéghideg forróságát,
bennem ébredt néma hangod,
meghallottam lelked halk sikolyát.
reám hulló jéghideg forróságát,
bennem ébredt néma hangod,
meghallottam lelked halk sikolyát.
Rejtelek égbenyúló mélységekben,
rejtesz álmodó valóságodba,
elringatlak hideg melegségben,
felrepítesz pokoli mennyországba.
rejtesz álmodó valóságodba,
elringatlak hideg melegségben,
felrepítesz pokoli mennyországba.
A nyár utolsó lehelete
játszva fonja karját testem köré,
s te sejtjeimben kutatva
lassan hömpölyögsz belém.
játszva fonja karját testem köré,
s te sejtjeimben kutatva
lassan hömpölyögsz belém.
Thamássy Nagy Géza: Eressz be
Messzire szálltam.
Szirének hívtak
s vittek jó darabig,
hol csábzene szólt
és táncoltunk hajnalig -
csak az ébredés,
az nem esett jól.
Sehol egy ember,
sehol egy arc,
sehol a Nap,
sehol az árnyék,
sehol egy templom,
sehol egy szó -
csak a fények,
csak az ének,
de az is már
mind monoton…
Szirének hívtak
s vittek jó darabig,
hol csábzene szólt
és táncoltunk hajnalig -
csak az ébredés,
az nem esett jól.
Sehol egy ember,
sehol egy arc,
sehol a Nap,
sehol az árnyék,
sehol egy templom,
sehol egy szó -
csak a fények,
csak az ének,
de az is már
mind monoton…
Túl messzire szálltam.
Tollaim eláztak,
didergő így az út
hozzád visszafele
a ködben,
csak illatod vezet.
Tollaim eláztak,
didergő így az út
hozzád visszafele
a ködben,
csak illatod vezet.
Ott toporgok majd
kopogni félve -
kérlek
eressz be.
kopogni félve -
kérlek
eressz be.
Gősi Vali: Lennék fa lombja
ha szirmairól
hűvös harmatkönnyet is
áldozna lágyan
ám a fűre simulva
hervadna el a virág
hűvös harmatkönnyet is
áldozna lágyan
ám a fűre simulva
hervadna el a virág
és fészke után
ha fecske sírna árván
lennék fa lombja
hívnám és befogadnám
fodrozó levél alá
ha fecske sírna árván
lennék fa lombja
hívnám és befogadnám
fodrozó levél alá
s reszkető fényben
a felhőkhöz bújó nap
ránk mosolyogna
hullhatna hűvös zápor
szivárvány-sátor óvna
a felhőkhöz bújó nap
ránk mosolyogna
hullhatna hűvös zápor
szivárvány-sátor óvna
ha lenne egy dal
melynek dallama hosszan
lágyan altatna
halkan hajolna fölém
újra a hajnal veled
melynek dallama hosszan
lágyan altatna
halkan hajolna fölém
újra a hajnal veled
Damm József: Az én őszi chansonom
Már az elmúlás dere hull fejemre.
Őszi estén rőt falevél remegve
száll a szélben, visszatekint a nyárra,
összezilálva.
Őszi estén rőt falevél remegve
száll a szélben, visszatekint a nyárra,
összezilálva.
Hűvös éjen fényt vet a Hold a tájra,
bokrok alján rókafi nyúlra várva
készen áll, mint méla vadász a lesben,
egy csuda versben.
Szívemen most ősz muzsikál jajongva,
itt vagyok, mindenki sivár bolondja,
nincs öröm már, bennem alél a lélek.
Vissza se nézek.
képek:wallpapercavescom
0 megjegyzés