Porcelánhúsvét

A mai ünnep alkalmából kortárs költők témához kötődő verseiből szemezgettünk.
Kellemes Húsvétot kívánunk minden kedves Olvasónknak!




Hajnal Éva
Ima


Bekuckóztam csillogó csendbe,
szép türelembe és figyelembe
... és mintha minden kivirulna,
úgy szólítalak Téged újra ...
Hol vagy hát?
Jöjj közel,
vártalak,
vesd meg ujjaddal ágyamat,
halkíts le minden bánatot,
vedd el mindazt, mi bánthatott,
ülj csak ágyam szélére újra,
mintha öledbe belebújna
a félelem,
a fájdalom,
mintha csak szállna új dalom,
mintha, mi vagyok, fontos volna,
ölelj Magadhoz
újra,
újra ...
Szelídítsd minden dallamom,
hadd ragyogjon a hajnalom!

... és mintha gyermek lennék bújva,
taníts Magadról
újra,
újra ...






Márkus László
Húsvéti dal


Kegyetlen kereszthalállal
megváltotta bűneinket,
értünk hulló véred által
tisztítottad lelkeinket.

Harmadnapra feltámadtál,
szívünk telve szeretettel,
nékünk újra reményt adtál,
téged imád minden ember.

Áldott vagy te, Krisztusunk,
tehozzád száll most sóhajunk.
Jó pásztorként terelgeted
nyájadat, a testvéreket.

Húsvétnak szent ünnepén,
néked örvend minden nép.






Cs. Nagy László
Ki mondja ki


Egyszer majd úgyis elérkezik,
és ajkunkra fagy a rémület.
Nem óvnak barlangok mélyei,
és nem védnek a kemény kövek.

Fagy virágzik minden ablakon,
és üszkösödni kezd a lélek.
Nem lesz az életnek irgalom,
felsejlik a baljós végítélet.

Lefoszlik rólunk a teremtés,
újra por leszünk és hamu.
Csak a bizonyosság rág húsunkon,
eloszlik minden kétkedő gyanú.

Nem lesz se hit, se hittelenség,
csak magunk meztelen csontjai,
ha megszűnik majd a föld s az ég:
lesz-e Isten? Félelmünk ki mondja ki?






Dvorák Etela
Harmadnapra


Harmadnapra legyőzi az élet a halált,
s újra boltív mélyén
bárányok legelik a kéket,
szemhéjuk alatt megpihen a táj.
Gyökerek közt észreveszik a forrást,
növekedik, illatozik, s újra éled, ami szép.
Szekered napkerekek röpítik a célba,
örökre megmarad tisztának a te lelked,
kezeidben az élet
harmadnapra gyümölcsöt terem...

















Damm József
Lenyomat


Talán az Ő testét fedte,
Olcsó gyolcsból szemfedő.
Reményt táplál, s bizonyítja,
Itt járt az értünk szenvedő.
Názáreti istenfia,
Ódon leplén a lenyomat.
Időtálló intarzia,
Láthassátok az igazat!
Erezete Krisztus képét
Pontosan idézi vissza,
Ember fiai nézzétek
Lelke rajta milyen tiszta!





Gősi Vali
Újjászületés


Most minden hajnalt áldva élek át:
már fény töri át szobám ablakát,
és új erővel tölt el a tavasz,
s mi évtizedig  bánatból fakadt:
pirkadatkor fölragyog a csönd.

Messze tűnik a sötét látomás,
az otthonom már nem csak puszta ház,
mert ablakában Mindenség terem,
emlékvirágok nőnek hirtelen,
és könnyeimen gyémántfény ragyog.

A könnyű légben felhők foszlanak,
mint fényes szárnyú főnixmadarak,
ha megújulnak halott hamvakon,
és feltámadnak fahéj-ágakon,
tűzhalálból, arany lángolással.

Ilyenkor az élet gyönyörű,
virág éled velem, zsenge fű.
Valami nagy-nagy ünnep közeleg,
s én vágyakozom, mint egy kisgyerek:
újjászületünk mind e tavaszban.


Megosztás:

0 megjegyzés