Sorshullámaink
A
különböző élethelyzetek, fordulatok, pillanatok eltérő színezetet kaphatnak aszerint, amilyen kedélyállapotban megéljük azokat. Kortárs válogatásunkban a sors és a lélek különböző árnyalatai mutatkoznak meg.
Keszthelyi György
sziromhullatás
tetőcserépen
fénylakk
átütsz torz üvegen
foszlott függönyön –
te színpadra alkotott
rejtőző drámai nyár
átütsz torz üvegen
foszlott függönyön –
te színpadra alkotott
rejtőző drámai nyár
szünetben
itt ül
széken csempepadlón
és kérdez – azóta is
kérdez a statiszta
mutatok neki repedt
fényképeket – látod
csahol a falka
a hajtóvadászat
szünettelen –
az élet meg...
látod ennyit ér
ennyire törékeny
a szilánkok merre
repülnek – az aki
tudja majd összeszedi
tapasztja pohárrá
vázává amforává
széken csempepadlón
és kérdez – azóta is
kérdez a statiszta
mutatok neki repedt
fényképeket – látod
csahol a falka
a hajtóvadászat
szünettelen –
az élet meg...
látod ennyit ér
ennyire törékeny
a szilánkok merre
repülnek – az aki
tudja majd összeszedi
tapasztja pohárrá
vázává amforává
a
palántát mégis
elültettem – életre
keltek az apró gyökerek
öltözöm lassan
máskor meg ledobom
rongyaim az elvárt
protokoll szerint
próbálgatom a titkos
éjféli hazajárást –
elültettem – életre
keltek az apró gyökerek
öltözöm lassan
máskor meg ledobom
rongyaim az elvárt
protokoll szerint
próbálgatom a titkos
éjféli hazajárást –
sután
kísértő szellem
vagy időre ítélt
lázadó test vagy
szökött gályarab vagy
megroppant szárny vagy
legyintő kézfej vagy
sziromhullatás
vagy időre ítélt
lázadó test vagy
szökött gályarab vagy
megroppant szárny vagy
legyintő kézfej vagy
sziromhullatás
Bak Rita
Az
asztalosinas magánya
Vág
és szel.
Darabol.
Bele
a fába.
Csontjáig hatol az őszi
szél.
Szétvágja lelkét.
A
figyelem hiánya
választ
el minket – gondolja.
Tovább
karistolja a lécet.
2. |
B. Tomos Hajnal
Hegyen
az
eszmélő idő
türelmével
várod
mit
terem a lépések
közti
távolság
csontod
völgyek sóhajától súlyos
vissza
ne nézz
ima
roppanna: szem dió
záruló
állkapcsok között
ezüst
veri ki homlokod
metsző
tanúja kőnek, keresztútnak
érzed:
valaki meglesi
sas-magaslatból
hangya-ténykedéseid
3. |
Keszthelyi
György
Füstkötet
KAF-nak
KAF-nak
Hét év dallama,
szerzeménye –
mintha egy beteg hangszert
tíz vagy ki tudja hány
ujjal orvosolnál, magiszter úr,
ez a hivatásod, felmagasztalnálak,
ha nem sejteném, hogy egyszer
(vagy folyton?)
ugyanott, ugyanúgy hallgatjuk az idők
kártyacsapkodását mind, akik igazoltan
hiányzunk a játékteremből.
Körülöttem is torlaszok ágaskodnak,
bogra kötött madzagok csüngenek.
Talán elfüstöli lázas szervezetét
ez az izgő-mozgó, morajló űrvilág?
Csak hangskáláid lépcsőházában,
léphetek előre vagy hátra, amennyiben
jelentéktelen, vagy elsöprő a tét.
Egymásba fogódzó létráid fokain
fel-le kapaszkodva élhetem át – tudod –
(mert hát részben téged idézlek) –
azt a harmonikus,
felhangolt
belső békét.
mintha egy beteg hangszert
tíz vagy ki tudja hány
ujjal orvosolnál, magiszter úr,
ez a hivatásod, felmagasztalnálak,
ha nem sejteném, hogy egyszer
(vagy folyton?)
ugyanott, ugyanúgy hallgatjuk az idők
kártyacsapkodását mind, akik igazoltan
hiányzunk a játékteremből.
Körülöttem is torlaszok ágaskodnak,
bogra kötött madzagok csüngenek.
Talán elfüstöli lázas szervezetét
ez az izgő-mozgó, morajló űrvilág?
Csak hangskáláid lépcsőházában,
léphetek előre vagy hátra, amennyiben
jelentéktelen, vagy elsöprő a tét.
Egymásba fogódzó létráid fokain
fel-le kapaszkodva élhetem át – tudod –
(mert hát részben téged idézlek) –
azt a harmonikus,
felhangolt
belső békét.
Sógor Zsuzsanna
Fotoszintézis
a
levelekben fogy a klorofill
sárgulnak
éjjelente
s
a hajnal szelében
elered
esik
esik
a
sárga zápor hullni kezd
4. |
Para Olga
„Együtt-tenyésztés ürügye”
„Együtt-tenyésztés ürügye:
mégsem közös, mert
kinek-kinek
saját lábán kell
áttántorognia, átmenetelnie,
bukdácsolnia, lábadoznia
örömből kínba, veszettségből
vigaszba,
hogy megtartsa magát.”
(Szilágyi Domokos )
fekete fehér
igen nem
mit tettél te
énvelem
öleltél,
karoltál
hazudva
befontál
gyöngyszemed
mosolya
virágom
kicsalta
gyöngyszemeid
kincsnek hittem
álmomban is
dédelgettem
gyökereim
mélybe fúrtam
italod, ételed
voltam
kegyetlen kéz karolása
vitt engem a
pusztulásba
észre is
későre vettem
eletted –ittad
csepp vérem
leveleim
elsárgultak
rendre-rendre
mind lehulltak
álnok fénytől
vakká lettem
belegörbült
lelkem törzsem
kegyetlen
kezeddel karoltál
s míg hazudtál
értem halnál
világosabb
lett a napnál:
Napom fényét
is felfogtad
hitemet is
elraboltad
mivé levél
mivé tevél
leveleim
sodorja szél
itt van a Tél
itt van a Tél
Sógor Zsuzsanna
Várakozás
homályos
reggeleken várni
hogy
a fény megérintse retinád
fénytelen
délelőttökön várni
hogy
legalább a felhők mögött
megsejthesd
a létező napot
szürke
délutánokon várni
hogy
késsen a sötét
komor
estéken várni
hogy
a hold az égen ott legyen
fenyegető
sötét éjeken várni
hogy
a homályos reggel
újra
itt legyen
5. |
B. Tomos Hajnal
Mint
len
ismeretlen
repülőtereken
jut
eszembe
hogy
évekkel bénaságaim előtt
együtt
emeltem
álomra
született karom
a
gólyafióka
szélre
idomuló szárnyaival
mint
kopott vászonban
a
kékszemű len
néha
emlékszik a délután
kamasz
nádasok alatt
meglesett
suhogó
egekre
Para Olga
Rendrakás
indigós
tesztek
nem
printerrel
nem
színessel
kézzel
írva
gyöngybetűkkel
pl.
a
tárgy ragja
-t
mindig
egy
-t
iszonyú
sok
feladatod
volt
volt
nemesek
falujában
szófukarság
szigorában
–
költőkkel
aludtál
keltél
iskolában
remekeltél
élni
is el-
felejtettél
elfelejt
e
század
szíved
ha nem
lázad
megérdemled
sorsod
ha
életed
kioltod
mások
javára élt
élet
így
is úgyis elér
a
Végzet
így
is úgy is
elvész
a Nyom
a
Pusztában…
Keszthelyi
György
Köztes övezet
Vörös síkidomok a magas
lugasban,
a város legalján láncos kuvasz nyüszít,
a járda kockakövein ordenáré alsók,
taplószáraz lepedők, takarók,
sóvárgó varrónők gyászos zokszavai
boncolgatják a ráfizetés fokozatait.
Én meg csak úgy, ahogy annak lenni kell,
szenvetlenül nyakalom az istenverte kólát,
látom, érzem, hogy mit, mennyit, miként
lehetne reparálni a köztes tisztaságon,
rögtönzöm a kódolt együttérzéseket –
(a kényszerű mosoly rendszerint lebiggyed).
Lófrálni kéne, rúzsos ajkú minőségellenőrök,
friss flörtöt rendelnék, sülve vagy főve,
az sem ízetlenebb, mint egy rossz közérzet.
Lám, milyen kár, hogy nincs bélyeggyűjteményem,
így jár, ki elherdálja kölcsönkért gyerekkorát.
a város legalján láncos kuvasz nyüszít,
a járda kockakövein ordenáré alsók,
taplószáraz lepedők, takarók,
sóvárgó varrónők gyászos zokszavai
boncolgatják a ráfizetés fokozatait.
Én meg csak úgy, ahogy annak lenni kell,
szenvetlenül nyakalom az istenverte kólát,
látom, érzem, hogy mit, mennyit, miként
lehetne reparálni a köztes tisztaságon,
rögtönzöm a kódolt együttérzéseket –
(a kényszerű mosoly rendszerint lebiggyed).
Lófrálni kéne, rúzsos ajkú minőségellenőrök,
friss flörtöt rendelnék, sülve vagy főve,
az sem ízetlenebb, mint egy rossz közérzet.
Lám, milyen kár, hogy nincs bélyeggyűjteményem,
így jár, ki elherdálja kölcsönkért gyerekkorát.
Az étterem előtt jól
képzett vaskatonák
sorakoznak, várják a parancsszavakat,
a vezérkapcsoló kattanását,
vihar közeleg, lángra gyúlnak a sipkák,
életre ragyogják a sápadt, gyapjú mellényeket.
A nyélbe ütött fátum végzetes beidegződés,
pókhálón csüngő, szikkadt kitinpáncél,
hűtőben horpadó, elfekvő plasztik pohár,
bizonyám, a flegma sem karizmatikus,
egykedvűen tűri az áramszünetet.
sorakoznak, várják a parancsszavakat,
a vezérkapcsoló kattanását,
vihar közeleg, lángra gyúlnak a sipkák,
életre ragyogják a sápadt, gyapjú mellényeket.
A nyélbe ütött fátum végzetes beidegződés,
pókhálón csüngő, szikkadt kitinpáncél,
hűtőben horpadó, elfekvő plasztik pohár,
bizonyám, a flegma sem karizmatikus,
egykedvűen tűri az áramszünetet.
B. Tomos Hajnal
Nevermind
“Hová
lett a rókaképű denevér”
anyád
tenyerén elcsitult rettegésed
a
sötét kapualjtól s mesék
ágyán
fakadt világra-ébredésed ?
Hová
tűnt a számok földrajza
amint
szerre, nulláról törtre
kikalkulálta,
hogy vágyadtól merre
leszel
csillaggá keresztelve?
Azóta
a bölcsesség ára
már
arcodat árkolja.
Indulatok
ülepednek sorban
mint
léptek nyomán a porban
kerekre
fegyelmezett kövek
hasznavehetetlen
játékszerek
Minden
kellék már a helyén,
felnőttél,
okultál
a
vágyak szennyén.
Minden
kihullt hajszál
sírodat
veti enyhén,
csak
a kislány kacag benned,
kacag
egyre önfeledten
Lepleznéd
kezed
reszketeg
neszét,
de
megnyugszol:
nincs
már szeszély.
Semmi
sem unszol
ami
ledér, sekély
csak
a mag dagad,
rejtett
sejt sarjad
mélyen
elvetve
a
szív vermeiben
Most
már felszállhatsz végre,
nem
kötnek titkaid,
leveted,
szórod szerte
feltépett
rongyait
a
szónak és vallomásaid
sikolya
mit sem igazít
ha
a legnémább szeretet
terít
homlokodra
égszínkék
végtelent.
Bennem egy hangyaboly
tesz-vesz,
szakmunkások, herék, tétlen királynők,
hatalmas országban nyugtalan nomádok.
Többnyire hol itt, hol ott vegetálok,
tengődöm, mint tátongó bőrönd,
mellettem ösvény, monoton irány,
a távolban sáskaraj, izgága vihar,
tarol és pusztít a hiány.
szakmunkások, herék, tétlen királynők,
hatalmas országban nyugtalan nomádok.
Többnyire hol itt, hol ott vegetálok,
tengődöm, mint tátongó bőrönd,
mellettem ösvény, monoton irány,
a távolban sáskaraj, izgága vihar,
tarol és pusztít a hiány.
A város semleges,
sokéltű üresség,
csak hernyók, csak legyek mindenfele
és bűz, penészes juhtúró szaga,
időtlen éhség, falánk indulatok,
díszvacsorák, gyógyszeres tubusok.
Mit tehetnék? Békésen csüggedek,
előttem impozáns kirakat,
mögöttem koldusasszonyok.
csak hernyók, csak legyek mindenfele
és bűz, penészes juhtúró szaga,
időtlen éhség, falánk indulatok,
díszvacsorák, gyógyszeres tubusok.
Mit tehetnék? Békésen csüggedek,
előttem impozáns kirakat,
mögöttem koldusasszonyok.
Bak Rita
basic
tücskök
doboltak 25 fokos melegben –
visszaemlékszem
a nyárra,
fehér
erdők virágoztak.
Szelfik
nélkül
járjuk
az erdőt.
Arcnélküli
lények,
teremtmények
vagyunk
világos
határokkal.
A
levegő tiszta.
2.
Másnap
hiányzik válaszod,
a
tükörben látom
a
nap széles és vörös kontúrját,
érthető,
összeállt
a kép.
Zsinórokba
csavarodott ujjak,
talpunk
a földhöz dörgölőzik,
a
föld lehet, eltörik
holnap.
Gyufákat
húzok ki
a
kis dobozból,
félek,
végül egyedül maradok,
partra
szállnék, de nincs part.
3.
Kék
madár száll fel,
ahogy
ülsz az erkélyen, látod,
az
eget bámulod ,
a
bámulat szürkületbe
érik,
ülök
azt erkélyen,
várom
a madarat.
Az
ég erőt ad ma nekünk.
7. |
Képek forrásai:
Hajdú
Mónika:
1.
2. 4.
B.
Tomos Hajnal:
3.
5. 6. 7.
0 megjegyzés