A Tó hívó szava
A legtöbbünknek van emléke hazánk legnagyobb és egyúttal legnépszerűbb taváról. Versválogatásunkban kortárs költők írnak Balatonhoz kötődő élményeikről.
Gősi Vali
Badacsonyi látkép
B ársonyos fénnyel ébred a Nap,
A latta víztükör csillan,
D ombok és lankák nyújtóznak égre,
A ranyló hegycsúcsot köd simogat.
Cs ókolják egymást a szélben a fák,
O lyan a hajnal, mint fény-látomás,
Ny ár-színű ég hajol a hegyen át
A latta víztükör csillan,
D ombok és lankák nyújtóznak égre,
A ranyló hegycsúcsot köd simogat.
Cs ókolják egymást a szélben a fák,
O lyan a hajnal, mint fény-látomás,
Ny ár-színű ég hajol a hegyen át
Böröczki Mihály
Paletta-tó
Mesét ring a Balaton,
csobogását hallgatom,
csacskán loccsan, messzi visz
nyergében a vágta víz,
kék és szürke, sárga, zöld,
nagy palettát örökölt,
s lágyan ringatja az ég
vitorlája ecsetét,
cimborája kósza szél,
csapkodja, de szinte fél,
s megnyugodni képtelen
a parttalan végtelen,
csupa szín és csupa dal,
föltámad és belehal.
Kőszeghy Miklós
Én vagyok a Balaton
Én vagyok a Balaton, ez a haragos tenger,
ki tengernek kicsiny, tónak meg túlontúl nagy,
ki nyaldossa habjaival zöldellő partjaidat.
Én vagyok a Balaton, ez a fullasztó tajték,
ki zord téli éjek mélyével egyként befagy,
ki rángatja, megrázza, s letördeli ágaidat.
Én vagyok a Balaton, ez a nagy, sima párna,
ez a csendes, tisztán áttetsző türkiz tükör,
ki néha mint jól nevelt kisgyermek, úgy tündököl.
Kasza Béla
Balatoni mosoly
Rozsdatűz fényekkel füstöl a nagy égen,
nádasban hallgat a megriadt szemérem,
szürke a zöld víz és ábrándos nagyon.
Magányos álmokat csókol a Balaton.
-
Hallgatag kedvemmel megállok a parton,
szeleburdi hullám szól kamaszos hangon,
szívem felé szalad a könnyed üzenet.
Egy görbe platánfa leejt két levelet.
-
Hajamat érinti a harmadik levél,
azt súgja, valaki felém nyújtja kezét,
szív szakad fejemre, nem az öregkorom.
Megmozdul az arcom, mosollyá változom.
Bak Rita
Balatonfüred
A föld szívén állok.
Hirtelen itt az este.
A csillagok sorrendben lógnak fent az égen,
fák nyújtózkodnak a sétányon.
A kontrasztos hegyek
tömören, tagbaszakadtan
trónolnak
a túlsó parton.
Te miért nem pihensz?
Miért verdes szíved, mintha
belül ordítanál,
Félig felhők közt lebegő város,
Balatonfüred,
sétányodon
a fodrok villámharapása
belemar a partba,
ködmederben
holdfény,
fekete öledben
piros rózsa.
Füstté, árnyékká vált
túlvilági ítélet
a drótkerítésre csöppen,
fejeden glória
fehér liliomból.
Fádon fehér madár ül
és felszáll
a párává vékonyult létezők közé,
kitárult kertben szálldos,
majd felröppen
a tó fölé.
Lelkes Miklós
Balatoni varázslat
A szemekben csodálkozás volt:
virágszivárvány csendje lángolt.
Virágszivárvány égő csendje
lobbant át tükrös végtelenbe.
Vizén a porcelán fehérnek
szitakötőszárny gyúlt ki, s fénylett.
Barnászöld rét ragyogta nyárban
a déli partról messze láttam:
hegyek álltak sötétlő kéken
tükörtáncok végtelenében,
s egy Nagy Varázsló, fényvarázslat
űzött feléjük fecskeszárnyat.
Vizén a porcelán fehérnek
felcsengtek ezüst messzeségek,
s láttam nagy kéz nyitotta tájban:
minden szépségben szabadság van,
s szabad a szépség minden foglya –
ég, víz, hegy, rét szívig ragyogta.
Fazekas Miklós
Balatoni nyár
Fénytünemény tüze villan az éjben,
vad viharok szele támad,
tombol az ég.
Nyugszik a tó szíve csendben a mélyben,
felszíne zöld a vihartól,
ismeri rég.
Nyár viharának gyors dühe múlik,
hajnala fénybe’ füröszti,
csillog a tó.
Két üde hattyú úszik a nyárban,
szép szívük összeborulva,
csókolni jó…
Kövecses Anna
Idill
Madárdal zeng ágról-ágra,
Nektár csillog a kaptárba`.
Napozik egy lepke éppen –
Sziesztázik tölgylevélen...
Napsütötte most az álom,
Elpilled egy szalmaszálon.
Bárányfelhő száll az égen,
Hintázgat a Nap fényében.
Könnyű szellő járja táncát,
Megcsiklandoz búzatáblát.
Alkony ragyog át a tavon –
Gyöngyöződik a Balaton...
Barackszínbe vált az este,
Puha leplet hint a csendre.
Simogat az éjnek hangja –
S ezt az idillt Neked adja...
Képforrások: Herendi Anna fényképei
0 megjegyzés