Madarak, virágok, emberek





Tavasz van, madárdalra ébredünk minden reggel és virágillatban fürdik körülöttünk a táj. Mi is lehetne inspirálóbb egy költő számára, mint a megújuló, boldogságot, életkedvet hirdető természet? Alább ezekhez az élményekhez kapcsolódó alkotásokat kötöttünk csokorba.


Bak Rita
A kék tiszavirág

A kék tiszavirág rejtve ül,
felfedezem kincsemet.
Virágai  kezemben
ringanak.
Szirmai nehezek,
majd lassan szoborrá
formálódnak.
Simogatnak, illatoznak.
Nézem a tiszavirágot,
hirtelen meggyújtja lángját.
Mindenem
odaadnám,
de kezeim üresek,
maradj életem végéig,
örök tiszavirág.



Gősi Vali
Ha lenne egy dal
(Lennék fa lombja)

ha szirmairól
hűvös harmatkönnyet is
áldozna lágyan
ám a fűre simulva
hervadna el a virág

és fészke után
ha fecske sírna árván
lennék fa lombja
hívnám és befogadnám
fodrozó levél alá

reszkető fényben
a felhőkhöz bújó nap
ránk mosolyogna
hullhatna hűvös zápor
szivárvány sátra óvna

ha lenne egy dal
melynek dallama hosszan
lágyan altatna
halkan hajolna fölém
újra a hajnal veled






Zelenka Brigitta
Titokrejtő


Flóra ujjong, kicsi madáj!
s szaladna a rigó után,
majd megtorpan apró lába,
fehérpöttyös csizmácskába’,
mert a madár, illa-berek,
már a nyárfaágon lebeg,
s kihívóan füttyög onnan
szerelemtől megszállottan.

Áll a gyermek, szeme mélykék
titokrejtő tengermélység,
benne reszket csillag fénye,
tüntér vágyad hová lépne?
Lépne ide, lépne oda,
lába előtt kék ibolya,
virágokból színes szőnyeg,
mesefákon méhek nőnek.

Zsenge fűszál hajlott hátán
himbálózó bogár látvány,
elfáradt, vagy nyugovóra
térhetett, tűnődik Flóra.
Látod, érted van itt minden,
Tavasztálcán, tarka kincsen
ringatózik a reménység,
(durva kezek szét ne tépjék…)

Napfény-álom harmat arca,
szellő kap a selyem hajba…


Bielefeld, 2019. Szelek hava (április)




Gősi Vali
Éteri dallam

Hallod az éteri hangot?
mennyei dallamok zúgnak,
harsog az éji karének,
táncoló árny araszolgat.

Lejteni hívnak a fények,
lesni az éj ragyogását,
hallani angyali kórust,
várni a hajnali áldást.

Bársony a hold takarója
őrzi a csillagok álmát,
fénymosolyukra felébred
édeni, szerelmes ábránd.

Halkul az éjjeli koncert,
vége a tücsökzenének,
pirkad a harmatos égbolt,
szivárvány feszül a szélnek.

*Palindróma: Weöres Sándor,  Bóbita
című versének hangulatára
(Visszafelé és olvashatók a sorok :))




Sógor Zsuzsa
Hajnal a kertben

magába szívja a sötétet a derengés
az ébredő nap felhőbárány nyáját terelgeti
felfénylenek a színek a rózsák szirmain
zöld levelekben nyújtóznak a szárnyalt erek
hortenziák ébredeznek méltságteljesen
borostyán zöldje indáz
s köröttük mindenféle füvek
virradatra életre keltik testüket








Bak Rita
Kék hortenzia

A szirmok kékje
messzire fénylik,
életlen fénnyel,
mintha nemsokára
elveszne,
mint kék levélpapír,
sárga, rózsaszín és szürke
tükröződik.



Sógor Zsuzsa
Madarak 

zengedezve
építgetik fészkeik
sétádon utitársaid
követnek biztatóan 
és lépteidbe friss erő költözik 
mert hozzák a tavaszt 
és ajándékként 
eléd teszik





Zelenka Brigitta
Otthon


Az almafa ága tele virággal,
élet zsong, zúg az áldás benne,
csukott szemmel is látom a távolt,
szívem indulna, hazamenne…

Zendülő húrrá feszül a lélek,
értem jönnek ma a tegnapok,
gyöngyperc emlékek gurulnak szembe,
s reámzúdulnak az  illatok.

Patyolatruha leng a tavaszban,
fényzuhatagját szórja a nap,
ablakok nyílnak, s csengő kacagás
a dűlőútakon szétszalad.

Osztódnék én is ezer darabra,
ennyi csak, amit még adhatok:
ős- rögben fogant hon-gyökerekben
átölel múlt, s majd a holnapok.


Bielefeld, 2015. Szelek hava





Barna Júlia

fecskék és emberek

a múlt mesekönyvében örökkévaló a kép
a fecske szárnya megáll a levegőben
ott marad emlékeimben hazatalált
érintés nélküli közelségben
éltünk együtt - madár- és embernemzedékek -
mint összetartozó részek az egészben
a villás farkú tünemények
       fészket raktak az eresz alatt
a villanydróton fecske-gondjukat csicseregték
       hosszan hintáztak a házak árnyán
       ha megriadtak valós vagy vélt veszélytől
       úgy rebbentek fel mint a messze dobott kő
       szárnyukra vették az ég valamelyik rétegét
a kódolt hűség hozta vissza őket vagy a vágy
a fecskék mindig visszatértek
       utat vágtak hazafelé a végtelen kékségben
       életük évszakokra írt zene
       nekünk szóló üzenete:
       elmehetsz oda ahol melegebben süt a nap 
világokon átrepülhetsz
de születni és meghalni csak itt érdemes
ma már az ember nem akar társbérletet
a fákat kivágja madár dalát ne hallja
leveri a fészkeket elűzi az élőlényeket
és nem érti miért fáj magánya unalma
szeretetre szabadságra ki nevel bennünket
népdalainkból merre száll ha elköltözik a kismadár -
aki csupa harmónia suhanás égből hozott béke -
üresebb és hidegebb lesz az élet nélküle
olyan mint egy temetés ahol nem sír senki se
ember! nem érted? te leszel szegényebb!
magad alázod magadtól lopod gyönyörű világod
       magad veszejted minden elveszőben
halálosan megsebzett életed
tartalom nélküli üres héjként zörög
a pénz a bűn az esztelen mulatságok
hullámvasútjáról nem mersz leszállni
       mit mondhatnál a fecskének
ha nincs otthona már ezen a helyen
       a hűség átkával szívében hova menjen?






B.Tomos Hajnal
Tavasz-fájdalom

Az összes jaj-dobogás
hirtelen kihagyása,
áporodott szobafogságból
rebbenő fütty-áhitat
most világgá indul
a zöld suhogásban.
Vágyaim kiteritett fények
leheletén repesnek,
mint átlátszó madarak,
oldódik végtagjaim
tömeg-hűsége
 ág-lobogásba,
mert volt-tavaszokból
semmi sem képes oly fájón
átszivárogni  mint a madárhang.




Barna Júlia
madár-béke


a madárlét lényege
a meg nem értett tanulság
talán az irigyelt elrugaszkodás
az ív az erő a bátorság
a feldobott kavics-lét
a hit-lendítette cselekvés
vagy a másodlagos jelentés
a törvényerőre emelt szép
célszerű létezés
hosszú keringés után
lógó szárny nyitott csőr
nem mozdulás  -  szünet
utána magasabbra ívelés
a remény örök-kék egén






B.Tomos Hajnal
Novemberi gólya

Csak libben néha lába,
mélán bólint fejével,
kósza mint szél-hurcolta
fátyol gyászos szegéllyel.
Meg-megáll hantok közt,
tünt árnyakra figyelőn,
mint ősz keleti bölcs
magába révedőn.
Akár hozzá is tartozhatna
a tájhoz: reggeliző madár -
ha nem lenne szárnya
béna s a mező kopár









Fotók: B.Tomos Hajnal

Megosztás:

0 megjegyzés