Májusi impressziók




Tavasszal a fények, illatok, hangok kavalkádja felpezsdíti szívünk, lelkünk, elménk. Megannyi csodás árnyalat és felejthetetlen hangulat, minden pillanat magában rejthet egy kisebb csodát, egy új világ – vagy egy új gondolat reményét…



egy apró cseppben is ott a világ



Gősi Vali
Újjászülettél


és elhozott az illatos tavasz
fény-szirmokból fonta a hajad
titok voltál pompa ragyogás
arany színben égő tűzzománc
csak néztem a fényt
hosszan elmerengve
míg újjászülettél
a tenyeremben






Dvorák Etela
Figyeld


Nézd a kezem,
sosem csalok, úgy érintelek,
ahogyan az árnyék simul lépted nyomába.
Marasztalnálak.
Elmondanám, mit rejt a hajnal,
ha messze jársz,
más utakon csellengsz.
Látod,
ujjaim kitépnek minden gazt,
amely elveszi a fényt a gyökerektől.
Tudod,
értelmetlen minden bánat,
majd mosolyom nyújt vigaszt.
Figyeld,
szirmokra fest szivárványt a fény,
aranysárgából kipattan a kék.
Szép!
Csöndre csöppen a harmat,
elcsitul a hang.
Fekete rigó fészkében
egy új élet lappang.



"elhozott az illatos tavasz"







Nagy Ilona
Mélylila orgonák...


Tudod én úgy szeretem a májust,
s a hajnalok amarant-bíborát,
mikor kacéran virulnak a bokrokon
a mélylila, illatos orgonák.

Reggeli harmat csillogó cseppjét,
a kibomló virágok szirmain,
az akácillattal behintett sétányon,
s a gyöngyvirágok csendharangjain.

Csipkefehér, gömbölyű bokroknak
földre omló porcelánfátyolát,
midőn magamba zárhatom a gyengéden
igéző, édes... illatorgiát.



mélylila orgonák





Cs. Nagy László
ég-magasra


repülj velem kinn a réten,
szárnyad válladra mesélem,
és ha felhők közt feledlek,
létrát támasztok a hegynek,
szárnyam tollán hálót bontok,
tenyeremben vizet hordok
szűk árok száraz medrébe,
ne serkenjen talpad vére,
tollaimra bátran lépjél,
ha már elég napfényt téptél,
hajad bontsd ki majd a fényre,
hadd repítse szél az égre,
a délibáb szépnek lásson,
legyen tükröd vízmosáson,
hangodat a csend se hallja,
repülj bennem ég-magasra.




"repülj velem"






Márkus László
mint fürge pillanat

mint fürge pille
fejemben kedves emlék csapong
tovalibben de visszatér
áthatol vágyakon falakon
megül szerényen
majd újra szárnyra kél
anyám öléből nyújtom felé kezem
ha megfogom
többé el nem engedem
magamba zárom
örökre itt marad velem  


"örökre itt marad velem"


Harcos Katalin
Piruló alkony

Rózsaszín felhők az alkonyi égen…
a lenyugvó Nap még kinyújtja kezét,
megcirógatja a bodrokat szépen,
rózsapírt hintve köztük szerteszét.
Könnyű szárnyain röppen az este
lenge ruhájú tündérkeként,
az enyhe tavaszban szerelemre lesve
ránk ragyogtatja csillagszemét.
Piruló alkony, szép tündelányka…
az ezüst Hold szerelmére vár,
de csak távolról vágyón csodálja,
s elillan, ha tűnik a napsugár.


piruló alkony...





B. Tomos Hajnal
Vesztesen

Megmártom tekintetem
ebben az alkonyatban,
hogy majd reggel – valamikor –
vörösen, szépen,
szavaimban újranézzem.
Megragadok mindent,
mint ki a betévedt fényeket 
menti zsaluja mögé
holnapig – valameddig –
most, hogy már holtbiztos:
olyan nagy szavak is, mint ÉLET,
csak ideig-óráig érvényesek.




Aurana Waters
Szürkület

Vártalak, de nem jöttél el
nem jött más, csak a szürkület,
ajtómban állt, s nem tudtam már,
várjalak-e, vagy küldjelek.


"oly nagy szaval, mint az ÉLET"





Vincze Andrea Viktória
Holdas

Tegnap éjjel a Hold
néma arcával rám mosolygott, 
s körbetáncolták 
huncut pislogású csillaghalmok.
Az ég sötétkék volt, 
a holdudvar szivárvány,
s a felhők között a fény
tündérdallamokba kódolt talány.
Az árnyékok a házakon
keskenyre húzódtak, 
s a lámpa fénye lassan 
elcsendesült, 
a virágok a szélben 
álmokat hazudtak, 
míg a Hold ezüstje felragyogva
szemem izzó bogarába merült...



"tündérdallamokba kódolt talány"



Hajnal Éva
Mosoly


Felhők peremén ücsörög az éj ma,
mint vén semmirekellő, csak szendereg,
bóbiskolva hallgat muzsikát a léha,
csillagok játékán hosszasan mereng.
 
Lelkében hordja mind a téli álmot,
szívére gombolja tavasz illatát,
álma rejtekén képzeleg a nyáron,
őszi köntöséről esőt sír a ránc.
 
Amikor behunyja két szemét megint
és a Mindenségből kortyol álmodón,
hajnal karja éled, suttogva legyint,
 
szunnyadozni készül mind az árnyhozó.
Élet cseppje árad fények rejtekén,
s mosoly kergetőzik sötét csend helyén.




"csillagok játékán hosszasan mereng"

Megosztás:

0 megjegyzés