A virágok lehetnek szépek, illatosak, színesek, törékenyek, vagy akár méltóságteljesek, és gyakran szimbolikus jelentés is kapcsolódik hozzájuk. Kortárs összeállításunk tavaszi verseiben is találhatnak belőlük olvasóink egy csokorral.
Ruder Jana
Kipattant egy bimbó
hallgat a szél,
a sápatag hold sem leskelődik
az égi tengeren,
elnémult a végtelen,
kipattant egy bimbó,
egy apró...
Még alig él,
a napfényre vágyik szüntelen,
harmatot inna,
hogy majd szép legyen.
Vándor, ha erre járnál,
lépj hozzá szelíden-
a hold a széllel
majd együtt dalol
s örömükben
csillagot sírnak ott fenn
az égi tengeren...
Vaskó Ági
Tündérfürt
Tündérfürt
Tündérfürtnek
karcsú ágán
bókolnak a tegnapok,
szűzi-fehér
virágfürtjén
gyöngy kaláris holnapok.
karcsú ágán
bókolnak a tegnapok,
szűzi-fehér
virágfürtjén
gyöngy kaláris holnapok.
Buja vágyak,
ölelések
lapulnak a szirmokon,
korai Nap
kacér fénye
aranybetűs írnokom.
ölelések
lapulnak a szirmokon,
korai Nap
kacér fénye
aranybetűs írnokom.
Tündérfürtnek
karcsú ágán
nyújtózik a szerelem,
mézes-ajkú
virágpor csók
ragyog már a szememen.
karcsú ágán
nyújtózik a szerelem,
mézes-ajkú
virágpor csók
ragyog már a szememen.
Nagy Ilona
Ezt már nem szabad…
Ezt már nem szabad…
Álltam a nárciszok között,
s szívembe kúszott a tavasz,
barackfád virágba szökött,
él a kert, Apu, nincs panasz,
s szívembe kúszott a tavasz,
barackfád virágba szökött,
él a kert, Apu, nincs panasz,
és mind nyílik a sok virág,
még te ültetted el, Anyu,
hagymákból bújik a világ
- bár nyikorog a kertkapu -
még te ültetted el, Anyu,
hagymákból bújik a világ
- bár nyikorog a kertkapu -
az ibolya is kékre kel
- hazug boldogság ez ma itt -
fürtös gyöngyike nyújtja fel
indigószín harangjait,
- hazug boldogság ez ma itt -
fürtös gyöngyike nyújtja fel
indigószín harangjait,
és zöld a gyep, madár dalol,
rezedaszínű a fenyő,
a két fa egymásba hajol,
már minden águk összenő,
rezedaszínű a fenyő,
a két fa egymásba hajol,
már minden águk összenő,
vadárvácskák a járda közt,
lassan a szőlő is fakad…
Még visszanézek, hátha jössz,
de tudom, ezt már nem szabad…
lassan a szőlő is fakad…
Még visszanézek, hátha jössz,
de tudom, ezt már nem szabad…
Vasas Marianna
Belső tavaszom
Belső tavaszom
Hagytam,
hogy kongó hangulatom homlokát
simítsa nárcisz, rózsa, tulipán,
Tudtam:
bár fog még ketrecben könyörögve
sebes kókadásba halkulni szárny,
Mégis,
a Sár súlyánál százszor tömörebb tartalom
gyógyító szirmok dús érintése,
Érzem,
a vájó karomnak nincs akkora hatalma,
hogy a Szépség gyökerét kitépje…
Jeremy Jones
Fáradt vagyok
Fáradt vagyok
Fáradt vagyok.
Szelíd és nincstelen.
Testem néha itt van.
Néha lélektelen.
Szelíd és nincstelen.
Testem néha itt van.
Néha lélektelen.
Robotként kattogok, mint a gyűlölt óra.
Csön-csön gyűrűm hol van?
Hol gurul azóta?
Csön-csön gyűrűm hol van?
Hol gurul azóta?
Lázadozni gyönge, sivár kor van ma már!
Tavasz, égi illat… poklok poklára jár.
Nyárfa lombja ég fenn, szalmaszínű lánggal,
földöntúli sárban várok a világgal.
Tavasz, égi illat… poklok poklára jár.
Nyárfa lombja ég fenn, szalmaszínű lánggal,
földöntúli sárban várok a világgal.
Mit láthatok még meg tarka gyufafényben?
Merre indul lelkem egyedül az éjben?
Fáradt vagyok.
Árva.
Folyton kiátkozott.
Szeressetek!
Talán virágokat hozok…
Merre indul lelkem egyedül az éjben?
Fáradt vagyok.
Árva.
Folyton kiátkozott.
Szeressetek!
Talán virágokat hozok…
Böröczki Mihály
Sziromoló
A fehér szirmok szítták a világot,
ahogy a karcsú mandula virágzott,
s mert levette a válláról a gondot,
a szomszéd meggyfa szirma is kibomlott,
s belüktetett a gondos szívverésbe
a százszorszépek fű közötti rése,
az újult öröm belepte a földet,
a boldogság lágy színt adott a zöldnek,
egy apró szirom kipattant a rügyből,
s egy mélyet lélegzett a madárfüttyből.
Jeremy Jones
Tavasz, tavasz!
Tavasz, tavasz!
Hajtsd a fejed vállamra!
Lehelj csókot államra!
Minden virág nekünk nyílik.
Minden, mire vártam ma!
Lehelj csókot államra!
Minden virág nekünk nyílik.
Minden, mire vártam ma!
Forró napunk felragyog.
Zenét, dalt és jót susog.
Sötét átkot, rab kórságot
kulcsra zárnak angyalok.
Zenét, dalt és jót susog.
Sötét átkot, rab kórságot
kulcsra zárnak angyalok.
Kiülök a ház elé,
zöld fű, meg a fény elé.
Onnan vígan fütyörészem:
-Gyere tavasz befelé!
zöld fű, meg a fény elé.
Onnan vígan fütyörészem:
-Gyere tavasz befelé!
Rángassuk a világot
szellők, bókok, irányok!
Dobbanjon a Föld új szíve!
Dús életet kívánok.
szellők, bókok, irányok!
Dobbanjon a Föld új szíve!
Dús életet kívánok.
Hajtsd hát fejed vállamra!
Lehelj csókot államra!
Minden virág nekünk nyílik,
úgy, ahogyan vártam ma…
Lehelj csókot államra!
Minden virág nekünk nyílik,
úgy, ahogyan vártam ma…
Zagyi G. Ilona
Nyíló rózsa
Feslik a bimbó, nyílik a rózsa,
könnyeket szárít kelő nap róla.
Illik a csókja titokra, zöldre,
elkölti vágyát égő vörösre.
Hajlik a fűszál, bókol előtte.
Szolgája lenne, szőnyeget szőne.
Lángoló szirmok, rezgő levelek,
szél csente illat, édes lehelet.
Bak Rita
Tavaszváró
Fekete füvön
betakart a köd.
Nem látom a földre hulló madarakat,
a tölgyfa alatti fonnyadt füvet.
Szellőnyalábok körülöttem,
kalitkába zárnak.
Hófehér szeretnék lenni
puha liliomágyban,
Szeretetet megtartó,
önmagához tartozó,
égbe szédülő vadlány.
A sötét madarak
éjfélre elsereglenek,
s reggelre az ibolyák már
nyakukat nyújtogatják
az ég felé.
Turza Sándor
Egy szál rózsa
Számtalan szirma mind egy levél,
minden levél érzésről beszél.
Minden érzés egy lélekből fakad,
várakozó álom a rózsaszirmok alatt.
Felkel reggelenként a nap,
a rózsa ágán új bimbók hajtanak.
Csatát vív bennük a lélek,
ha tehetnék fél feslésben maradnának,
lennének mindig szépek,
ám harmat jő, az öreg tőke inni kap,
nap arcú lesz a rózsa néhány
röpke óra alatt.
Szavakat rejt minden levél alatt,
sokszor könnyezik, mert tudja,
földre hullanak.
Évek telnek, talán szépek,
szőnyeget terítenek magukkal a szélnek.
Megcsípi a dér a leveleket,
ám az ágak már akkor bimbót rejtenek.
Sóhajtva, csendben egy vágyra várnak,
simító kezét egy léleksugárnak.
Az érzés táplálkozni kezd
a rég elhullatott szavakból,
csók, érintés, ölelés lesz a gondolatból.
Bíbor Kata
Rézvirágok
Egy nyílt virágfejben meg sem fordul a nyárvég,
hogy hová lesz a lepkék táncos boldogsága,
s ha tél ökle sújt, lesz-e még fényjáték,
csak ámul a Napba és televihorássza.
Öt ujjam markából szárnyra kel a semmi,
kitárt tenyerembe hull egy csöpp ajándék,
máshogyan nem lehet, csak beleszeretni.
Máshogyan nem lehet, a fénnyel jön az árnyék.
https://pxhere.com/zh/photo/478682
https://pixabay.com/hu/kivirul-lev%C3%A9l-n%C3%B6v%C3%A9nyen-%C3%BCzem-3174978/
https://pixabay.com/hu/z%C3%B6ld-lev%C3%A9l-n%C3%B6v%C3%A9nyen-vir%C3%A1g-%C3%BCzem-2572761/
https://pixabay.com/hu/vir%C3%A1g-mandulafa-3289399/
https://pixabay.com/hu/r%C3%B3zsa-r%C3%B3zsabimb%C3%B3-r%C3%BCgy-piros-1516680/
https://pixabay.com/hu/m%C3%A9g-transience-az-%C3%A9let-tulpenbluete-3287314/
