Porcelánszív - Szépirodalom

  • Főoldal
  • Rovatok
    • Szépirodalom
      • Kortárs
        • Versek
        • Prózák
      • Klasszikus
        • Versek
        • Prózák
    • Gyereksarok
      • Kortárs
        • Versek
        • Prózák
      • Klasszikus
        • Versek
        • Prózák
    • Árnyak hangja
      • Kortárs
        • Versek
        • Prózák
      • Klasszikus
        • Versek
        • Prózák
    • Japán Tekercsek
      • Kortárs
        • Versek
        • Prózák
      • Klasszikus
        • Versek
        • Prózák
  • Letöltések
  • Pályázatok
  • Impresszum
  • Galéria
  • Szerzők


Hűvös volt a reggel, de még térdnadrágban, és egyetlen pólóban indult munkába. Remélte, hogy ma még Nyár lesz, és egy szép nap… hiszen ezen a napon őt fogják köszönteni, kedvesen, szeretettel… igen sokan. Úgy lett, ahogy gondolta.

A virágokat otthagyta mégis az íróasztalán, mert nem tudott közülük választani. 
Mind csodaszép, és mind kedves… de most valahogy nem érezte egyiket sem fontosnak. Így van ez már évek óta, mindig egyetlen virágot hiányol, talán… csak egy szál rózsát, vagy egy aprócska mezeivirágcsokrot.

Hazafelé már fehéren sütött a Nap, ezek már őszi sugarak… állapította meg, amint kilépett az utcára. Nem volt szomorú, csak éppen nem volt boldog. Halkan zörögtek a fák levei a meleg szélben, s gyöngyszemként csillogott rajtuk a vakító sovány napsugár. Érezte, hogy bőrét kellemesen melegíti még a fáradt Nap, és lelkében elindult egy dallam. Amint meghallotta, mosolyogni kezdett… igen, a zene mindig segít. Mindegy is, hogy milyen nap van, nem számít az időjárás, s nem gond mennyire fáradt. 

Úgy ballagott, hogy észre sem vette mennyien járnak körülötte. Nem nézett az emberekre, csak a fákra és a virágokra, mert azok még tündököltek. Egy apró madárka trillázott az egyik ágon, felborzolt ruhájában igencsak dunduskának látta. Virított a purcsinka a járdakövek réseiben, a legtöbbnek lemenőnapsárga színe volt. Szereti ezt a színt, mert annyira meleg, ... lávavörös, hajnalvörös, mandarinsárga, ... és királysárga keveredik benne. 

Az otthonhoz közeledve még felnézett a bermudakék égre, s meglóbálta vállán a táskáját. Hazaérve kavart egy kávét, bekapcsolta a számítógépet, s elindultak ujjai a billentyűzeten… közben szemeit lassan és némán… kristálytisztára mosta egy patak vize.



"csak egy szál rózsát..."




Az alkony emlékeként a horizonton nyugvó utolsó fénypászmákat is meghódította végül a keletről érkező sötét – csillagfestett díszletfüggönye borult az új felvonás fölé.
Ideért az Éj.
Nem sietett, lassan lépett, maga előtt terelve a fényeket, előbb a világosabb árnyalatokat szorítva ki, majd a felhők bíborára szórt sötétezüst port – szürkébe hajlott innen lentről. Eltűnt lassan minden vörös, minden sárga és minden zöld, a mély tónusú kék is követte, feketévé érlelve önmagát.
És ahogy Ő közeledett, magával hozta az ezernyi csodát! Léptei nyomán elsimultak az egyenetlenségek, feketévé fakult minden létező, és az árnyak teljesen feloldódtak a valóságban. Érintése nyomán csillagok ezrei gyúltak, és halovány, elegáns, apró gyémántokként szórták kristályszín fényüket a világra. Rég nem hallott, ősi altató ritmusára pulzáltak a végtelen messzeségben.
Csillagpor hullott felleghajtója alól, és a könnyed szél keverte csillám szétterült a város fölött, megannyi álmot hintve szét.
Hisz az álmok ugyanabból az anyagból születnek, mint a csillagok. Forrva, izzón, magukban hordva a mindenséget szállnak alá, hogy az emberi lélek által keljenek életre. Teljesülve pedig – talán – visszatérjenek az Univerzumba.
Ő levette köpenyét, és szétszórta róla az új ígéret meséjét, hogy álomba szenderítse általa a világot.
Itt volt.
Ideért az Éj, és visszatérő barátként ölelte át a Létezést, újra egyesülve a Nyugalomban.


ideért az éj...







Mindaz, mi körülvesz minket, szép és rút, lágy és kemény, fény és sötét, egyetlen világ két oldalát mutatja. Egy világét, melynek ugyanúgy részei a rét füvei, az erdő fái, ahogy az ég madarai és felhői.
A Pillanatnyi Csodák Apeva Csoport tagjainak alkotásai ezúttal földről és égről szólnak.



Ég és Föld elválaszthatatlan egysége


Papp Attila

Bár 
minden 
embernek
fontos lenne
a Földünk sorsa!








Cs. Nagy László

Ha
nincsen
alattad
föld, kell, hogy két
szép szárnyad legyen.









Börzsönyi Erika

Föld
és Ég
egybeér:
sötét  felhők
takarója csüng












Rostás István

A
földünk,
létünknek
életet ad,
mit becsülni kell.








Kerti Károly György

föld
kiált
a matróz
a kosárban
remény partot ért









Lázár-Horváth Zsuzsa

Föld,
te kék,
te csoda,
nem vigyázunk
eléggé jól rád!


Némethné Mohácsi Bernadett

föld
otthon
parányi
ember formált
múlt jelen jövő








Kertészné Rotter Eleonóra

Föl
földed
vigyázó
oltalmára!
föld nélkül... máshol...?








Németi-Vas Katalin

  
Föld
zöldell.
Virágzik.
rajta élet,
s terem halál is...










Tabir Katóca
Az 
élet 
gyökere 
a föld lelke
szenved miattunk










Ruder Jana
                              
Bár 
lenne 
még időnk
megmenteni 
mit tönkretettünk!



Tökéletes összhang


Ruder Jana

Mily 
szép vagy!
Csillagok
ölében   ülsz,
s életet  ringatsz...








Buday Éva


Ha
teszel
érte a
Föld busásan
terít eleget!








Takács E. Ildikó


Mily
szép szó
szülőföld!
Kötődésünk
méltón tükröző.







Hegyiné Halpert Judit

Kik
élni
akartunk,
testruhánkat
itt vetjük le mind.









Boda-Kalmár Brigitta


szebb
a Föld
mióta
tudom Te is
rajt élsz valahol.








Hreblay Mária

Míg 
nyílik
virág és
dalol madár,
a Föld élni fog.









Kozák Mari

Föld
anyánk
ölében,
álmodoznak
embergyermeki.




Az éjjeli égbolt varázsa



Tárcza Zoltánné

Az 
égbolt,
éjszaka,
titokzatos
fényekkel üzen.







Rozsa Braun

Hogy 
mondjam 
el NEKED,
– égi csillag –
az életem vagy...








Németh Marietta

Az
égben
lakoznak,
kik e földről
már eltávoztak.








Trummer Vali

Zeng
az ég,
fáradt kék
nyarunkra hull
hideg csapadék ...







Cs. Nagy László

Az 
égen
csillogó
szemekkel néz
messze sok csillag.






Tóth Katalin

Az
égen
csillagok 
mosolyognak,
összekacsintunk.







Péteriné Jencski Erzsébet

Ég 
kékje
szemedben,
elmerülök 
szép szerelemben...







Bognár Julianna

Ég
Szeme
Ragyog le
Ránk, áldva a
Mi Szerelmünket










Rácz Gyuláné Violka

Kis
fényes
csillag az
ég kárpitján 
üzenetet hoz.







Nagyoláh Ilona

Ég
küldött,
nap nevelt,
eső itatott,
földanyám ölelt.









végtelen szabadság



Kerti Károly György 

ha
enyém
lesz az ég
csillagokkal
megbillogozom 







Németi-Vas Katalin

Ég
kékjén
áthatol
néhány sugár.
Szivárványt színez.







Kozák Mari

Ég
alatt
velem vár
a sóhajod,
csillaggyermekem.








Tóth Katalin

Ma
olyan 
kék az ég
úsznék benne 
míg el nem érlek.








HF Éva

fenn
gyászol
az égbolt
szomorúan
borul a földre.







Rácz Gyuláné Violka

A
sötét
felhőkön 
is átsüt a
kegyelem fénye.







Boda-Kalmár Brigitta 

a
kéklő
ég alatt
tengermoraj
ébresztett - veled...








Lázár-Horváth Zsuzsa

Ránk
ontja
csillogó,
égi kékjét
felizzó nyarunk.







Börzsönyi Erika

Az
ég most
felettem
nem más, csupán
kéktiszta fátyol







Hegyiné Halpert Judit

itt
vagyok
s te ott vagy
csillag lettél
fénylő égi jel







Zsatkovics Edit

Kék
vizen
hajócska
kék èg alatt
nirvana nekem







Lencsés Károly

A
Bilincs
Rabul ejt
az éghez fůz
csillagjegyekkel








Kertészné Rotter Eleonóra

Mi 
lehet
az égen
mit nem vehetsz
sohasem észre







ha a szív szárnyal...



reggeli kávé



Épp a reggeli kávémat töltöttem ki kedvenc majolika csészémbe, amikor csengettek az ajtón. Amikor kinyitottam, egy gyönyörű fiatal nő állt előttem, földig érő ruhában, vagy legalábbis úgy tűnt, hogy földig ér, mert csak az arcát meg a nyakát lehetett látni. Olyan volt, mint egy tünemény s én hirtelen visszapillantottam a nyitott ajtón át a konyhába: vajon tényleg befőztem a kávét és tényleg ott van az asztalon a kedvenc majolika csészém, vagy még mindig alszom. De a hölgy nagyon is valós volt, sőt meg is szólalt:
– Én vagyok a Szépség
– Hát azt látom – motyogtam, – de mi járatban van nálunk?
– Most került sor Önre, hát eljöttem…
– No, hát ezzel jócskán elkésett – buggyant ki belőlem a kacagás, mintha egy jó viccet hallottam volna.
De a szép hölgy komoly maradt sőt, mintha megsértődött volna.
Hátat fordított s úgy haladt  lefele a lépcsőkön, mint akinek nincs lába, hanem csak lebeg pár centivel a fokok fölött. Ekkor már bánni kezdtem a durvaságomat és valahogy marasztalni szerettem volna:
– Hölgyem! Izé… Szépség! Ugye nem csak a testi szépségre gondolt… mert azt mondják, van más is, ami így kívülről nem látszik...
– De igen, én csak a testi szépségért felelek, de mondja csak, az ön lakásából áradozik ez a finom kávéillat?
– Igen, éppen most főztem… parancsol egy csészével?
– Hát azt nagyon megköszönném… egyébként  azt hiszem, most az egyszer tehetnék egy hangyányi kivételt. Elvégre… a lélek is a test tartozéka.


"Én vagyok a Szépség"


Nem csupán a szépség, a nehézség is megihleti az embert.
Minden, amivel találkozunk, hatással van ránk, alakít minket. A jó dolgok finoman formálnak, akár a csiszolópapír, míg a rosszak látványosan, mint egy véső a fát. Mégis, ezek az élményeink adják személyiségünk egészét.
A Pillanatnyi Csodák Apeva Csoport alkotásaiból válogattuk a fájdalom és a hiány érzésének dalait.



fájdalom és hiány






Márton András

Fáj
a dal
őszinte
rezdülése?
Azért még szeretsz?









Tóth Katalin

Fáj 
a szív 
ha dermed.
Kőnehezék 
lesz, tompa rubint.









Körösné Erdősi Anna

A 
szívem
ha fáj, Te
képes leszel
meggyógyítani.










Ruder Jana

A 
néma 
csend, néha  
fájdalomtól
válik szótlanná...









Lázár-Horváth Zsuzsa


Ne
engedd,
hogy győzzön
lelked felett
a vak fájdalom.










Kertészné Rotter Eleonóra

Roncs
lélek
kínokkal
tépelődik
forog testében.










Sárközi András

Szép
csokor
még most is-
Anyám kérdi:
Mennyibe került?









Tabír Katóca

Te 
voltál 
és leszel
szívfájdalmam 
egy életen át.









Buday Anikó

Ha
fáj a
múlt, jövőt
óvatosan, 
féltve építed.










Kerti Károly György

van
olyan
rossz napom
hogy magamnak
is fáj a dalom











Z. Konkoly Juci 

Csend
ül itt,
kőbe zárt
a fájdalom.
Gyertyák fénye ring.



reménytelenség





Katalin Németi-Vas
  

Bús
égen
lebbenő
felhő-angyal
bőven ont könnyet.










HF Éva

De
méla
szorongás
szabadesés
sohasem segít










Ananheim Shimita


Az 
éjnek
csöndjében
halkan sirat
egy árva madár.











Boda-Kalmár Brigitta

Már
voltál
arcomon 
boldog mosoly 
könny és fájdalom...










Börzsönyi Erika


Majd
egyszer
múlttá lesz
a fájdalom
emlékké válik














Buday Éva

Hunyd
be a 
szemed ,hogy
forró könnyed
ne gyötörhessen !










Judit Hegyiné Halpert


Ha
sehol
semmi fény,
halálos a
sötétség csókja.










Kozák Mari


A
gyertya
leégett,
hamuba hullt
néhány pillanat.










Rácz Gyuláné Violka


A
könnyek
oldják a
fájdalomnak
keserűségét.












emlékké lesz...




Tóth Katalin

Mint 
néma 
erdő, a
lelkemben csönd
van és üresség.










Rostás István


Ha
üres
a lelked,
nincs már benned
cseppnyi érzelem.










Ruder Jana

 Az
évek
üres és 
alaktalan 
csendjében élünk...











Nagyoláh Ilona


Űr
marad
utánad
fájdalomszín,
meg nem festhető..










Tárcza Zoltánné

Ne
keress
tartalmat
frázisokkal 
tele pohárban











Papp Attila

töltsd
meg hát
értékes 
tartalommal
az ürességet !









Buday Anikó


Bent
bénult,
dermedt fagy,
nincsen helye
már léleknek sem.












Z.Konkoly Juci 

Félsz
kúszik,
üresen
csengő szavak
hamis kottáján.










HF Éva

vers
remek
csipkézett
hatásvadász,
de lelke üres.











Takács E. Ildikó


Az
űr nem
annyira
üres, mint a
lelkem nélküled.










Para Olga

űr
mélyül
feketén
lelkemben tél
és örökké gyász











üresség




Bernadeth Némethné Mohácsi

ha 
üres 
a szíved
a Lelked is 
magára marad









 Rácz Gyuláné Violka


A
magány
csendjében
üres helyed
gyakran felzokog.











Hegyiné Halpert Judit


Mit 
érhet
a szépség,
ha űrt hagyott
az elnémult dal...










Lencsés Károly

Bánt
farkas
ehség űz
eső oltott
vágy hideg tenyér










Gyulai Ferenc


Volt
egy nap
defektes
életemben.
Elvette lelkem.










Bodnár László


A
semmi
titkait
felfedezni
légüres remény.











Kozák Mari


Hol
lépted
elveszett,
virág sem nő,
zokogás hallik.










Cs. Nagy László 


Vég
nélkül
a kezdet
jelentése
üressé válik. 











Őri Györgyi


Ha
kínzó
üresség
támad benned,
mondj el pár imát!





érző szív

Régebbi bejegyzések Főoldal

KATEGÓRIÁK

  • szépirodalom klasszikus próza
  • szépirodalom klasszikus vers
  • szépirodalom kortárs próza
  • szépirodalom kortárs vers

LEGNÉPSZERŰBBEK

  • Ég és Föld dalai
    Mindaz, mi körülvesz minket, szép és rút, lágy és kemény, fény és sötét, egyetlen világ két oldalát mutatja. Egy világét, melynek ugyanúg...
  • Az Emlékezés Napja
    Gyújtsunk egy gyertyát azokért, akik hiányoznak... Kép forrása Hajnal Éva Most csak úgy… Most csak úgy elmennék me...
  • Húsvéti sorok
    Mai ünnepi válogatásunkban kortárs költőink a húsvétról osztják meg sokszínű gondolataikat. B. Tomos Hajnal A Csodá...
  • Az ősz aranya
    Ki ne vágyakozna az enyhülő napsugarak érintésére, ha már elcsitult a nyár tombolása? A kora ősz hangulata már nem derűs, de még nem is ko...
  • Hangulat-árnyalatok
    Minden versíró számára ismerős jelenség a hangulatok váltakozása – és minden hangulat valahol világokat teremt. Most olyan válogatás k...

Copyright © 2016 Porcelánszív - Szépirodalom. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates