Vasas Marianna: Költői próza


Emlékszel még?









Emlékszel még?
Volt egy életed, mielőtt álmaid tonnáját rázúdítottad volna, és az szépen-csendben elsuhant mellőled.
Emlékszel még?
Volt egy álmod, mielőtt a legelső betűjét lejegyző gyermek elhunyt volna benned, s mókuskerék aprította csodák mogyoróit.
Emlékszel még?
Mikor először láttad azt, s először láttad őt, megtestesülések finom formáit, s lelkeddel először tapintottad elbűvölő tartalmukat?
Emlékszel még?
Az időrétegződések előtti időkre, melyek alól egyszer csak felvillant az élet első vágya? Emlékszel az első nosztalgiádra?
Emlékszel még?
Volt egy hajód, mely nem a szimbólumtengert szelte, csak siklott önfeledten tovább és tovább...
Emlékszel? Mire emlékszel?
A fontosra, aminek mázsás súlyú könyvéből majd unokáidnak mesélhetsz?
Vagy arra emlékszel csak, amely érzés kavargott események közben, s nem magukra a szikár történésekre?
És lelked súlyára emlékszel-e?
Ha igen, eszedbe jut, mikor ettél utoljára?
Tudsz az aranymetszés és a kaotikus mámor szélső útjai között sétálni?
Emlékszel?...

Emlékszel még arra, mikor kusza helyzetek keserves kalandjaiban fürödtél, majd e kétes vízből valamilyen oknál fogva, nemvárt módon mégis kikecmeregtél?
Emlékszel még?
Első unalmas percedre, mely űrt csak kétes helyzetekbe való kecmergés töltötte ki?
Emlékszel még?
Mikor önmagad első, egészséges önbizalommal telt dicshimnuszát zengted, mikor legyőzted magad?
Emlékszel arcok ködös ragyogására, melyből a te segítséged hálaéneke csengett tisztán?
Emlékszel? Általad okozott lehajtott fejekre? S az azokon keletkező hirtelenmély barázdák reszketéseire, miket akkor láttál, mikor először megbántottál valakit?
Emlékszel még valakikre, akik csak elvettek, s nem adtak, ezáltal mégis többet adtak hozzád és épülésedhez, mint bárki más?
Emlékszel még?
Levegőben rezonáló érzetekre, szavakra, melyeknek fizikailag fájt a bennragadásuk?
Emlékszel a csendekben repkedő feszültségekre, amik mögött akaratod által ki nem mondott kérdések és válaszok lappangtak?
Emlékszel még arra, hogy minden ember - tükörkép?

Emlékszel még magadra?
Emlékszel még rám?


Megosztás:

0 megjegyzés